A lovak szaporodásbiológiájában 1980-ban használták első alkalommal. Napjainkban az ultrahangvizsgálat az állatorvoslásban ma már széles körben elterjedt diagnosztikai eljárás, mely során egy speciális készülék az emberi hallás felső frekvenciatartományát meghaladó hanghullámokat ad ki és egy vizsgálófej „gyűjti össze” a szövetekről visszaverődött ultrahanghullámot.
Egy számítógép elemzi a visszhangot és a kapott információt egy kétdimenziós kép formájában meg is jeleníti az ultrahangos készülék képernyőjén.
Az ultrahangos kép megjeleníti a vizsgált szerv körvonalát, alakját és tartalmát. Jól elkülöníthetőek a különböző sűrűségű szövetek, vizsgálhatóvá válik egyes üreges szervek (pl. méh, húgyhólyag) tartalma.
A lógyógyászatban elsősorban az ortopédiai vizsgálatok egyik alappilléreként (leggyakrabban a végtagok ín és szalag sérüléseinek diagnózisa, az ízületi porc illetve csontfelszín vizsgálata stb.) és a szaporodásbiológiában terjedt el a használata.
Nélkülözhetetlen segítőeszköz a kanca vemhességének korai megállapításban (akár 12 nappal az utolsó fedeztetés/termékenyítés után). A korai ultrahangvizsgálat egyik felbecsülhetetlen előnye, hogy időben meg lehet állapítani az ikervemhességet. A vemhesség 35. napja előtt lehetőség van az egyik embrió végbélen keresztüli lezúzására (teljesen fájdalom és kockázatmentes beavatkozás) illetve az ikervemhesség hormonális megszakítására.
Az ikervemhesség szinte törvényszerűen vetéléssel (általában a vemhesség hetedik-kilencedik hónapjában), olykor nehézelléssel és természetesen súlyos lelki-anyagi veszteségekkel jár együtt.
Az ultrahangos vizsgálat a szaporodásbiológia más területein is nélkülözhetetlen:
